Baron Davis 1979 április 13-án látta meg a napvilágot Los Angelesben. Nem egy tipikus álomcsaládba született, ugyanis apja és anyja egyaránt erősen drogfüggő volt. A kis Davist ezért testvéreivel együtt a nagyszülők nevelésére bízták. Ennek tudható be máig rendkívül szoros kapcsolata nagymamájával. A kosárlabdával fiatalon megismerkedett és a tehetségére is hamar felfigyelt egy egyetemi kosáredző, Thaddeus Mc Grew. Ő ápolgatta Davis karrierjét középiskolás korától fogva.

Érettségi után a fiatal tehetség a helyi UCLA egyetemet választotta tanulmányai színhelyéül, aholis 2 szezon alatt az NCAA egyik legjobb irányítójává nőtte ki magát és elérkezettnek látta az időt hogy kipróbálja magát az NBAben. Igen előkelő, 3. helyen kelt el, a Charlotte Hornets "halászta ki" a drafton.

Más feladata volt mint a többi újoncnak, a kispadról kellett teljesítenie. Erről a helyzetéről akkoriban a következőket mondta: "Teljesen más a helyzetem mint nekik, hiszen én tapasztalt játékosok közé kerültem. Nem kell azonnal nekem vinni a csapatot. Csak figyelnem kell a társaimat és végrehajtani amit az edző, Paul Silas kér tőlem. Sokat tanulok és megalapozhatom fejlődésemet."

Olyan tapasztalt játékosok tanították és egyengették karrierjét mint David Wesley, (a később autóbalesetben elhunyt) Bobby Phills, P.J. Brown. Mindhármuknak sokat köszönhet.

Első szezonjában 18,9 perc alatt 5,9 pontot és 3,8 gólpasszt hozott össze, de neve mégcsak fel sem merült a legjobb újoncok között.

A 2000-2001es szezonban már a csapat egyik legfőbb vezéralakjává és egyben mókamesterévé nőtte ki magát. Megszerezte élete első két tripla-dupláját,13,8 pontot és 7,3 gólpasszt könyvelhetett el az idényben(jelölték a legtöbbet fejlődött játékos címre), de a Playoffban ezt is túlszárnyalta. Történt ugyanis hogy a Lódarazsak az 1. körben a Miami Heat csapatával kerültek össze és a keretükben P.J. Brown és Jamal Mashburn személyében két olyan játékos is volt akiken szívfájdalom nélkül adtak túl a Floridaiak több éves hasznos szolgálat után. A Charlotte-i csapat egységgé verődött Davis vezetésével az általa már régóta viselt fejpántban lépett pályára mindenki.

"Amikor láttam, hogy a 16. szezonjában járó Otis Thorpe is felveszi tudtam, hogy valami megmozdult és megállíthatatlanok leszünk." - mondta Baron

Egyszerűen átgázoltak a Heaten, átlagban 20 ponttal verték őket. A főcsoport-elődöntőt is csak véres küzdelemben, 4-3ra bukták el a Milwaukee ellen.

2001-2002ben Davis tovább fejlődött és a csapat legjobb játékosává nőtte ki magát, 18,1 pont és 8,5 assistátlagot hozott össze, megszerezte karrierje 3. tripladupláját és elismerésként a távolmaradó Vince Carter helyett részt vehetett élete első All-Star gáláján, csapatát pedig ismét bevitte a rájátszás 2. körébe igazi vezérként 22,6 pontot, 7,9 gólpasszt és 3,8 labdaszerzést könyvelhetett el a sorozatban. A csapat vezetése ezt a teljesítményt látva 6 évre szóló, 84 milliós szerződést kötött a nyáron B.D.-vel.

Részt vett az Indanapolisi VBn is de ott sajnos csúnyán leszerepelt az amerikai válogatott. Azóta nem láttuk címeres mezben...

2002-2003 a fordulópont idénye volt, Davis 262 zsinórban lejátszott mérkőzés után megsérült, előbb a térde, majd a háta mondta be az unalmast(ezek azóta visszatérő problémák) Tavasz végén a csapat átette székhelyét Charlotte-ból New Orleansba.

2003-2004re a súlyfelesleggel bajlódó Davis leszereplését várták a szakértők de csalódniuk kellett a - 22,9pont, 7,5 gólpassz, 2,36 labdaszerzés - átlag láttán. B-Diddy pályára léphetett élete második All-Star gáláján és az All-NBA Third team-be is beválasztották. A rájátszásban viszont már az 1. körben elvérzett a csapat.

2004-2005 a szégyen évei voltak, a Lódarazsak csúnyán leszerepeltek, csak 19. meccsükön szerezték meg 1. győzelmüket, az addig igazi harcosnak elkönyvelt Davis peig végleg leírta magát a csapat vezetőinél álsérüléseivel(több hétig lábadozott miután meghúzódott a bokája). Nem tehettek mást, elcserélték a Golde State Warriors csapatával Speedy Claxtonért és Dale Davisért cserébe. (Baron)Davis így több szempontból is nyertes lett mert egy olyan csapathoz került ahol tárt karokkal várták és közel került otthonához, Los Angeleshez. Hamar beilleszkedett és az addig gyatrán szereplő Warriors hatalmas menetelésbe kezdett a szezon utolsó felében. Davis által a játék színvonala is emelkedett, rendkívül látványos lett a Harcosok stílusa. Ez a menetelés sajnos már csak az oaklandi draftesélyeket ronthatta, de így is sikerült nevezetes Ike Diogut húzni 9. helyen.

A csapat így rendkívül optimistán nézett elébe 2005-2006nak, de mind a vezetőknek, mind a rajongóknak csalatkozniuk kellett.

A bíztató kezdés után(Nyugaton már ottvoltunk a 3. helyen is) mélyrepülés következett, valamint sérülések tömkelege. Davis csak 54 mérkőzésen tudott pályára lépni a szezonban kiújuló hát és térdproblémái miatt és ezalatt is csak 17,9 pontot tudott összehozni 38,9%os pontossággal a mezőnyből. Az is rosszabbá tette a helyzetet hogy szabad kezet kapott Mike Montgomery edzőtől így ennyi pályán töltött idő alatt is 324szer próbálkozott a triplavonalról és csak 102szer talált be.

De megmutatkozott kiváló irányítói képessége, 8,9 assistot osztott ki átlagban.

Jason Richardson, Tory Murphy ellenben rendkívüli idényt futottak és az ifjú Monta Ellis és Ike Diogu is bíztatóan fejlődött így miután ismét korán mehettek a srácok nyaralni a csapat menedzsmentje és rajongói a következő(idei) szezontól azt várták hogy a Golden State bemasírozik a Playoffba.

Deja vu érzésünk lehetett mert ismét fantasztikusan kezdtük a szezont már (régi-)új edző kezei alatt(Don Nelson), ami Baron Davis érdeme legfőképpen. Csapatkapitányként rendkívül vezényelt, irányított a pályán és mindig hozzátette azt a szükséges pluszt ami elég volt a győzelemhez. Triplák helyett betörésekre koncentrált és ha kisegítettek rá akkor lenyomta a palánk alatt üresen álló embereknek. A sérülések is elkerülték végre, élete legjobb meccsét játszotta a Kings ellen(36 pont, 18 gólpassz), rendszerint várható volt tőle a 20pont 10gólpassz minden meccsen. De szépen lassan megint elkezdtek hullani a kulcsemberek, legkésőbb Davis, február elején dőlt ki hosszú időre(azóta meg is műtötték). A csapat az Indianaval kötött (sokáig bombaüzletnek hitt) cserével sem tudta megmenteni a Playoffot, mert a mélyrepülés máig folytatódik.

Összefoglalva Baron Davis rendkívül szimpatikus ember egy kívülálló szemével nézve is(bár olyanom nekem nincs :D). Mind New Orleansben, mind Oaklandben rövid idő alatt és rendkívül fiatalon(még mindig csak 27 éves) vezér tudott lenni, a fiatalok karrierjének, fejlődésének segítésében rendszerint élen jár. Amikor pályára lép rendkívüli plusszt ad a csapatnak, ha kell csúszik mászik a labdáért, ha kell jól gatyábarázza az éppen gyengélkedő játékost vagy éppen az egész csapatot. Sokat beszél a pályán és segíti a többiek munkáját. Csapattársai közül jópárat a testvéreként kezel és ez kölcsönös az ő részükről is. Az NBA fizikálisan legerősebb PGje, bár dobószázalékán még mindig van némi kivetnivaló. Védekezésben szintén csapata legjobbja, bárkitől képes elcsenni a labdát, legyen az éppen Jason Kidd vagy LeBron James. A pályán kívül magénemberként sem vall kudarcot, rendkívül sokat jótékonykodik. Egyéni-és csapatsikerei még váratnak magukra, de ha picit szerencsésebb lesz és elkerülik a sérülések, Steve Nash nyomába eredhet.