"az esetleges tévedésekért vagy pontatlanságokért előre elnézéseteket kérem, bár nem hiszem hogy ha van akkor sok lenne"

Fél 4 fele jár, a játékosok lassan felvánszorognak a pályára a következő összeállításokban:

Dallas: Nowitzki-George-Howard-Terry-Harris

Golden State: Harrington-Jackson-Richardson-Ellis-Davis

A játék pedig elkezdődött a bíró feldobta a labdát... Az első negyed nem éppen a mi szájízünk szerint indult, 7-2es rohammal indított a Dallas, de ez jó kis ébresztő volt a játékosoknak. Monta Ellis volt leginkább megilletődve, jött helyette Barnes aki azonnal be is vágott egy triplát. Davishez szinte ragadtak a lepattanók, az 1. félidőben 11et kapott le. De az 1. játékrésznél maradva pihe-puha támadójátékkal is sikerült a görcsölő Mavs ellen átvenni a vezetést és 23-17es előnyre szert tenni, mivel a Nellie által kidolgozott védekezés megbénította Nowitzkit.

Sajnos ezután fordult a mérkőzés menete, lepattanózni elfelejtettünk és így a Diop-Terry-Howard trió egalizált. 38-38al vonulhattak az öltözőbe a fiúk, a gyatra 30% körüli dobószázalék volt a kevés pont oka. A szünetben Charles Barkley és Kenny Smith jót kacagott azon, hogy az irányító szedi a legtöbb lepattanót.

A negyed órás szünet után egy Diddy-Biedrins zsákkombinációval nyitottunk és innentől meg is bénultunk támadásban. Emlékeim szerint a Dallas 4 pontos előnyre tett szert. Ekkor Baron Davis (aki eddig összesen 7 pontot szerzett) átérezte. hogy ő mint a csapat vezére ha nem tesz sürgősen valamit, vereség lesz a vége. Ekkor elkezdett betörögetni amiből dobhatott 4 büntetőt majd elsüllyesztett egy fade-away jumpert és ezután is mindig válaszolni tudott az ellenfél kosaraira. A 3. negyed utolsó percében egálnál bevágott egy triplát. Ezt egy sikertelen Mavs-kísérlet követte. 15 vissza... Davis pattogtat a félpályánál majd szépen lassan megindul és Terryről bevágja, feltéve ezzel a csúcsot e negyedbeli teljesítményére ( 19!!! pont). 6 pontos előnnyel indulhattunk a záró játékrészre, ami hatalmas lelki előny volt. - Csak azért nem éljeneztem már ekkor a gép előtt, mivel mindenki aludt, így csak az öklömet ráztam... Éreztem, hogy meglehet, mivel a Dallasiakon látszott, hogy idegesek, görcsösek a mieink arcán pedig jópárszor mosolyt véltem felfedezni. -

Don Nelson kockáztatott, lehozta Davist pihenni. Ellis és Stephen Jackson ekkor belelendült néhol J-Richnek is volt pár szép megmozdulása. Ugyanakkor túl sok triplakísérlet jellemezte a játékunkat és a védekezésünk is áttörhetővé vált amit Devin Harris szemfülesen ki is használt. 2 pontra soványodott az előny, Davis visszajött és ez némi löketet adott ismét a csapatnak. Barnes elkezdte kapkodni a támadólepattanókat, Stephen Jackson a triplavonalon túlról is eredményes volt, Richardson és Davis pedig 1-1 clutch-kosárral hívta fel magára a figyelmet. Ekkor, 2 és fél perccel a vége előtt 8 pontos vezetésnél JRich hozta fel a labdát. Devin Harris kihalászta a kezéből és meglódult vele, tudta, hogy ez sorsdöntő lehet. Jasont pedig a hibája hajtotta, visszasprintelt. Harris nem akart kockáztatni egy zsákkal, így hát feltette a ziccert. A 2szeres zsákolóbajnok pedig nem véletlenül kétszeres zsákolóbajnok, rugóit kihasználva felnyomta palánkra! - Búúúúúúúúúú!!!:D - Gyors fastbreak következett, Barnes üresen maradt a sarokban... Tripla... JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!

Itt dőlt el a meccs végleg, a Dallasnak semmi sem jött össze nekünk meg minden. Davis 33 ponttal, 14 lepattanóval és 8 gólpasszal zárt, Stephen Jackson 23 pontja még kiemelkedő 

- Még most sem hiszem el. A végére mivel már 6 óra fele járt eleresztettem pár ezazt meg jót, a nevezetes JRich blokknál pedig egy hatalmas búút. Az az élmény, amit még így számítógépen át is kaptam, felbecsülhetetlen. Amikor ezt a cikket írtam, épp vidáman a töriórai jegyzetelés kötelességére fittyet hányva tettem.

Remélem sikerült valamit átadnom az élményeimből...

HAJRÁ WARRIORS!!!