De a valódi rajongó a legkisebb reménysugár idején már a győzelemben, és a rájátszásban bízik, és most bizony újra feltámadtak szertefoszló reményeink arra, hogy a 12 éve tartó szégyenletes széria véget érjen, és a Golden State Warriors újra ott legyen, ahol lennie kell, és ahová egy ilyen keretnek, mint a mienk, illik eljutnia.

A liga kimagaslóan legjobb csapata, a Dallas Mavericks elleni meccseink szinte papírformaszerűen alakulnak a javunkra a tavalyi szezon kezdete óta. 3-1-re győztük le őket 4 szoros meccsen tavaly (ligában egyedüliként), egy szoros idegenbeli meccsen idén még év elején (a Dallas azóta csak egy hazai meccsét vesztette el), most pedig eljött az igazság pillanata. Hiába az NBA történetének egyik leghosszabb győzelmi sorozata, hiába a pályafutása csúcsán lévő Dirk Nowitzki, gyakorlatilag Air France Pietrus és J-Rich vezetésével esélyt sem adtunk nekik arra, hogy csak szorossá is tegyék ezt a meccset. Ami fantasztikus volt még a mai győzelemben, hogy igazi csapatmunka eredménye volt. A csapat vezére, Baron Davis (akinek múlt heti visszatérése óta 4-0 a mérlegünk, egyedül az általa kihagyott Portland elleni meccsen zakóztunk) a Dallas ellen csak 23 percet játszott, és „mindössze” 9 ponttal, és 7 gólpasszal zárt, viszont 6 csapattárs, az újra formába lendülő Jason Richardson, Al Harrington, Stephen Jackson, Matt Barnes, Andris Biedrins, és az élete egyik legjobb formáját nyújtó Mickael Pietrus egyaránt kétszámjegyű ponttal zártak a meccsen. A Dallas játékát kiválóan ismerő Don Nelsont sem árt kiemelni, akinek remek stratégiájával Dirket teljesen hatástalanná tudtuk tenni folyamatos double teammel, és labdaszerzésekkel. A német klasszis 7 eladott labdát könyvelhetett el, a 3. negyedre pedig teljesen frusztrálttá és idegessé vált, a végén már a padon ülve fújtak rá, amiután a meccs további részét ki is kellett hagynia.

Az első negyed még egállal zárult, a 2. és a 3. negyed viszont 65-36-ra végződött a javunkra, ami gyakorlatilag 30 pontos előnyt biztosított, a december óta 38-2-es mérleget produkáló texasi csapat ellen. Lám, lám, mire is képes egy sérülésektől mentes csapat. Nagyon nagy kár, hogy mind J-Richnek, mint Diddynek, mind a többieknek ilyen sok meccset kellett kihagyniok, most akár a 6. helyen is lehetnénk a nyugaton. Persze kár ezen lamentálni. Az ilyen meccsek mint a mai, vagy mint a Detroit elleni meccseink után még mint szkeptikus rajongó is azt mondom, hogy Hajrá Warriors, irány a Rájátszás! Nem lesz könnyű, és remélhetőleg nem jön ránk újabb sérüléshullám, de meglehet!